Nekem is ilyen termosztátom van otthon már 3 éve és nagyon szeretem. Rugalmas. És nem gond ha pl elfelejted lekapcsolni a fűtést amikor elmész otthonról. De az egyik legjobb része, ha valaki kézzel elnyomkodja a termosztátot, akkor is mindig vissza áll a programra.
Sziasztok,
Progresszív kiteljesedés - ez az Amarok. Nem hinném, hogy Oldfield önironikus önparódiája lenne, egyszerűen nem úgy hangzik. Tudtommal abban a korszakában írta, mikor kissé drogdependens volt, ami egyébként feloldja a kortikális gátlásokat, ergo akár a legjobb is kijöhet az emberből. Számomra az Amarok a legjobb, a megúnhatatlan...
Nagy úr a megszokás, ahogy mondani szokták (itt arra célzok, hogy hiába igyekeztem jó sokszor meghallgatni a lemezt, bizonyos élmények még túl frissek lehettek).
Az Union of Three-ről pedig visszaszívom az egyértelműen negatív véleményem. Nem mondom, hogy megváltja a világot az a dal, de csak fura, rossznak nem olyan rossz. Tegnap az zavarhatott meg, hogy ugyanazokra a zenei alapokra épül, mint az Abyss, lehet, hogy már fáradt voltam, és összekevertem, vagy egy dalnak néztem a kettőt.
Nos, ha még mindig nincs eleged belőlem, közben meg tudtam fogalmazni, mi bajom a Shyzygyvel. 4:39-ig az a fura zajszimfónia teljesen rendben van, de ami aztán jön (egy monoton, dallamosabb, "hangszeresebb" rész), az nem tetszik, túl egyhangúnak találom.
@Tepi: Tudom a neved, kifejtem, valóban ügyetlenül fogalmaztam fent. Arról van szó, hogy te vagy Fabók Péter 'Tangram', és a zenédet egy magyar ambient blog egyik posztja nyomán ismertem meg (a Layers-ről írt), az ő nevét is tudtam, de most nem jut eszembe. Mármost neked köszönet mondtam a Layersért (is), a blogszerzőnek meg, hogy írt róla, mert különben valószínűleg soha nem értesültem volna róla, hogy létezik egyáltalán egy kiváló magyar művelője a TD-féle vonulatba sorolható elektronikus zenének. Így OK? :D
Már úgy értem, a részletes kielemzés céljából, mert amúgy kb. fél éve ismertem. Én egyébként a MoeskoMusic avagy az "ambientblog" nyomán találtam rá Fabók Péter zenéjére (ő a Layers c., nekem nagyon tetsző lemezedről írt pár sort), amit mindkettőtöknek köszönök!
Igen, tervezem! Én azt köszönöm, hogy nem sértődtél meg, mert néhány dalról nem nyilatkoztam pozitívan! Valószínűleg írok majd még pár lemezről, de a meghallgatásuk, és annak eldöntése, hányadán állok egyes dalokkal, sok időbe telik (a Move and Stillt is jó ideje hallgattam, talán egy hónapja is).
Mint elkötelezett zenehallgató, hadd fejtsem ki kritikai meglátásaimat. összefoglalva: nem rossz lemez ez, első albumhoz képest kifejezetten jó, de számos ponton lehetne javítani rajta.
Az Afterglow kifejezetten tetszene, de sajnos az én asztali hangszóróimmal kellemetlenül recseg bizonyos részeknél, ha a zenehallgatáshoz általában használt gépemen hallgatom (a bátyám gépém tisztábban lejátszódik - de sajnos az nem az enyém - tehát nem biztosan a dalban van a hiba - mégis, lehet, hogy ez a probléma megérne egy kis dalremasterelést, mert amúgy jó kezdés lenne).
A Morning Trainnal hadilábon állok, eleinte túl olcsónak és negédesnek éreztem, néha viszont olyanom van, hogy meg kell hallgatnom. Egyébként ez egy egyszerű, zárt kompozíció, szóval ez ilyen, nem mondom, hogy rossz, csak az én ízlésemnek túl kevéssé rafinált. Az azonban biztos, hogy ez a lemez elbírja ezt, nagyon illik rá, és a jobb dalok közül való.
A Gilead iszonyúan jól kezdődik, aztán 2:08 körül átmegy valami monoton vasárnap délutáni triptechnoba, eléggé utálom.
A Transferatu! na, az igen! Semmi korszakalkotó, de egy nagyon tisztességes és jellemző berlini-iskolás dal, némi trance beütéssel(?). Ezt már szeretem! Átkötőszám, de azért több, mint töltelékszám.
MissU: Számomra nagyrészt egy szintén nagyon negédes, tingli-tangli töltelékszám, semmit nem mond. Ne vedd sértésnek, attól még, hogy nekem nem tetszik, jól össze van rakva, megkomponálva, szóval tehetséges műve, de rosszra használt tehetségé :DDD. A 3:00-tól kezdődő vidám trombitaszerű melódia különösen idegesít, ennek ellenére jó ötletnek tartom (ezt a dalt már nem tudja elrontani), legalább felrázza a dalt.
Sunset: A címét leszámítva szeretem, ez az egyik dal (a kettő-négy közül), ami elviszi számomra a lemezt. Nyugis, harmonikus, de mégsem bealtató. Kiemelkedőnek tartom. Számomra ez a zene nem igazán idézi fel a Naplementét, de maga a kompozíció olyan szerencsés, hogy nem is igazán kell bármiféle asszociáció az élvezetéhez. Márpedig ez nem sok dalról mondható el a műfajban, még a nagy Tangerine Dream dalainak többségéről sem.
Night Train: A másik kiváló darab (legalábbis szerintem). Méltó lenne a kései nyolcvanas évekbeli TD albumok bármelyikére, sőt, szerintem ha a TD akkori lemezei csak ilyenekből állnának, jóval kevésbé lennének unalmasak, mint amilyenek.
Past-Present-Future: Bizonyos megszorításokkal (ld. lentebb), szvsz ez a lemez fénypontja, nekem kifejezetten tetszik. Ez igazi dal, látszik rajta, hogy sok munka van benne. Nemcsak loopok vannak egymáshoz illesztve, mint sajnos a műfaj sok előadójánál (néha nálad is): "ugyanaz a szekvencia bízvást jó lesz végig az egész dalban", hanem van itt mindenféle kompozíciós mesterkedés: hangeffektek, basszusszünet, rávezetés és levezetés stb. egyszóval ez egy valódi dal, és ráadásul nagyon jó.
Abyss-Syzygy-Union3: Ezeket puszta töltelékszámoknak tartom, nekem nem tetszenek. Az Abysst csak-csak kóstolgatom, ízlelgetem, szerintem a másik kettő nélkül keváésbé haragudnék rá, különösen, hogy a rávezetés itt is izgy. A legrosszabb az Union: mintha véletlenül le-lenyomtad volna időnként a recordgombot, miközben kísérletezel a szintetizátorral. Lárifári :DD. Persze. lehet, hogy csak egyszerűen nem értem ezeket, miről szólnak, de számomra nem sok mindenről.
Enigmatic és Distant: Ezeket a dalokat inkább dícsérni tudom, csak egy bajom van velük: szerintem ilyen hosszú formában nem illenek a lemezre. Legfeljebb bónusz-EP-ként. Az Enigmaticból én a helyedben készítettem volna egy rövidebb mixet, és azt pakoltam volna fel, a hosszabb változatot egy kis további munka után pedig önálló útjára bocsátva. És, igen, lehetett volna kissé változatosabb is, talán még lehetett volna dolgozni rajta, mixelni, effektelni (amik 15:00 és 16:00 és 17:00/17:20 körül történnek, azokat talán kifejezetten izgalmas lenne kiemelni egy kicsit, még tovább játszani velük; ezek az effektek nem ugranak ki eléggé a kompozícióból ahhoz, hogy megtörjék a dal egyébként nem vészesen fárasztó monotóniáját). Ettől függetlenül kedvenc darab, letetted vele a névjegyed a berlini iskolás ambient/elektronika asztalára. A Distant Proximity sajátos dark ambient, minden percét imádom. Eltekintve arra vonatkozó kételyemtől, hogy illik-e a lemezre, legalábbis ilyen terjedelemben (ezt magam nem tudom igazán eldönteni, hezitálok); minden másodpercét élvezem, úgyhogy ez a negyedik kedvencem az albumról. Kísérletezhettél volna többet is ezzel a műfajjal. :D
Basszus, de szerettem ezt az udvarrészt a képen. Talán a leghangulatosabb része volt a sulinak. Mármint az udvarnak. Mert a termek közül természetesen a színpados volt a legjobb. :))
Én is, most hogy bekapcsoltam a pénzkeresési lehetőséget a csatornámon, ugye a Youtube lecsekkolta az összes videómat, hogy van-e jogom pénzt keresni velük. A vicces az, hogy ezek a szerencsétlenek pont ahhoz a 3-hoz kérték, hogy bizonyítsam be, hogy az enyém minden jog, amiken improvizálok valahol, és én vagyok csak rajta, stb. Köszi, mégis mi a répával bizonyítsam be??
Tepi · http://tangram.hu 2018.01.19. 13:31:08
Bejegyzés: Pár fokkal okosabb fűtés Netatmoval (1. rész)
Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2018.01.19. 13:17:16
Bejegyzés: Pár fokkal okosabb fűtés Netatmoval (1. rész)
Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2018.01.19. 13:16:29
Bejegyzés: Pár fokkal okosabb fűtés Netatmoval (1. rész)
copass 2015.06.11. 11:30:16
Bejegyzés: Egyéjszakás kalandom a detoxon
tenzingjaco 2013.03.22. 23:15:02
Progresszív kiteljesedés - ez az Amarok. Nem hinném, hogy Oldfield önironikus önparódiája lenne, egyszerűen nem úgy hangzik. Tudtommal abban a korszakában írta, mikor kissé drogdependens volt, ami egyébként feloldja a kortikális gátlásokat, ergo akár a legjobb is kijöhet az emberből. Számomra az Amarok a legjobb, a megúnhatatlan...
Bejegyzés: Mike Oldfield: Amarok (1990)
Gubb 2013.02.17. 20:52:34
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.17. 20:51:35
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.17. 20:37:20
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.17. 19:33:22
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.17. 19:32:24
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Tepi · http://tangram.hu 2013.02.16. 18:55:06
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.16. 09:44:44
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.16. 09:42:41
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Tepi · http://tangram.hu 2013.02.16. 07:58:33
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
Gubb 2013.02.15. 23:23:56
Bejegyzés: Egyéjszakás kalandom a detoxon
Gubb 2013.02.15. 23:05:25
Az Afterglow kifejezetten tetszene, de sajnos az én asztali hangszóróimmal kellemetlenül recseg bizonyos részeknél, ha a zenehallgatáshoz általában használt gépemen hallgatom (a bátyám gépém tisztábban lejátszódik - de sajnos az nem az enyém - tehát nem biztosan a dalban van a hiba - mégis, lehet, hogy ez a probléma megérne egy kis dalremasterelést, mert amúgy jó kezdés lenne).
A Morning Trainnal hadilábon állok, eleinte túl olcsónak és negédesnek éreztem, néha viszont olyanom van, hogy meg kell hallgatnom. Egyébként ez egy egyszerű, zárt kompozíció, szóval ez ilyen, nem mondom, hogy rossz, csak az én ízlésemnek túl kevéssé rafinált. Az azonban biztos, hogy ez a lemez elbírja ezt, nagyon illik rá, és a jobb dalok közül való.
A Gilead iszonyúan jól kezdődik, aztán 2:08 körül átmegy valami monoton vasárnap délutáni triptechnoba, eléggé utálom.
A Transferatu! na, az igen! Semmi korszakalkotó, de egy nagyon tisztességes és jellemző berlini-iskolás dal, némi trance beütéssel(?). Ezt már szeretem! Átkötőszám, de azért több, mint töltelékszám.
MissU: Számomra nagyrészt egy szintén nagyon negédes, tingli-tangli töltelékszám, semmit nem mond. Ne vedd sértésnek, attól még, hogy nekem nem tetszik, jól össze van rakva, megkomponálva, szóval tehetséges műve, de rosszra használt tehetségé :DDD. A 3:00-tól kezdődő vidám trombitaszerű melódia különösen idegesít, ennek ellenére jó ötletnek tartom (ezt a dalt már nem tudja elrontani), legalább felrázza a dalt.
Sunset: A címét leszámítva szeretem, ez az egyik dal (a kettő-négy közül), ami elviszi számomra a lemezt. Nyugis, harmonikus, de mégsem bealtató. Kiemelkedőnek tartom. Számomra ez a zene nem igazán idézi fel a Naplementét, de maga a kompozíció olyan szerencsés, hogy nem is igazán kell bármiféle asszociáció az élvezetéhez. Márpedig ez nem sok dalról mondható el a műfajban, még a nagy Tangerine Dream dalainak többségéről sem.
Night Train: A másik kiváló darab (legalábbis szerintem). Méltó lenne a kései nyolcvanas évekbeli TD albumok bármelyikére, sőt, szerintem ha a TD akkori lemezei csak ilyenekből állnának, jóval kevésbé lennének unalmasak, mint amilyenek.
Past-Present-Future: Bizonyos megszorításokkal (ld. lentebb), szvsz ez a lemez fénypontja, nekem kifejezetten tetszik. Ez igazi dal, látszik rajta, hogy sok munka van benne. Nemcsak loopok vannak egymáshoz illesztve, mint sajnos a műfaj sok előadójánál (néha nálad is): "ugyanaz a szekvencia bízvást jó lesz végig az egész dalban", hanem van itt mindenféle kompozíciós mesterkedés: hangeffektek, basszusszünet, rávezetés és levezetés stb. egyszóval ez egy valódi dal, és ráadásul nagyon jó.
Abyss-Syzygy-Union3: Ezeket puszta töltelékszámoknak tartom, nekem nem tetszenek. Az Abysst csak-csak kóstolgatom, ízlelgetem, szerintem a másik kettő nélkül keváésbé haragudnék rá, különösen, hogy a rávezetés itt is izgy. A legrosszabb az Union: mintha véletlenül le-lenyomtad volna időnként a recordgombot, miközben kísérletezel a szintetizátorral. Lárifári :DD. Persze. lehet, hogy csak egyszerűen nem értem ezeket, miről szólnak, de számomra nem sok mindenről.
Enigmatic és Distant: Ezeket a dalokat inkább dícsérni tudom, csak egy bajom van velük: szerintem ilyen hosszú formában nem illenek a lemezre. Legfeljebb bónusz-EP-ként. Az Enigmaticból én a helyedben készítettem volna egy rövidebb mixet, és azt pakoltam volna fel, a hosszabb változatot egy kis további munka után pedig önálló útjára bocsátva. És, igen, lehetett volna kissé változatosabb is, talán még lehetett volna dolgozni rajta, mixelni, effektelni (amik 15:00 és 16:00 és 17:00/17:20 körül történnek, azokat talán kifejezetten izgalmas lenne kiemelni egy kicsit, még tovább játszani velük; ezek az effektek nem ugranak ki eléggé a kompozícióból ahhoz, hogy megtörjék a dal egyébként nem vészesen fárasztó monotóniáját). Ettől függetlenül kedvenc darab, letetted vele a névjegyed a berlini iskolás ambient/elektronika asztalára. A Distant Proximity sajátos dark ambient, minden percét imádom. Eltekintve arra vonatkozó kételyemtől, hogy illik-e a lemezre, legalábbis ilyen terjedelemben (ezt magam nem tudom igazán eldönteni, hezitálok); minden másodpercét élvezem, úgyhogy ez a negyedik kedvencem az albumról. Kísérletezhettél volna többet is ezzel a műfajjal. :D
Bejegyzés: Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez
porkolabisti 2012.11.02. 20:03:29
Bejegyzés: iPad Mini - Kell? Nem kell?
Aryo 2012.10.16. 21:42:06
Bejegyzés: Egy régi október 23-i iskolai előadásról
agocs · http://okarina.info 2012.09.29. 19:19:49
Bejegyzés: Tőlem lopnak - én magyarázkodom
TrueY · http://qltura.blog.hu 2012.09.11. 11:34:53
Bejegyzés: Egy régi október 23-i iskolai előadásról