Mike Oldfield: Amarok (1990)

A Mike Oldfieldot felfedező Richard Branson kiadója, a Virgin Records 1990-ben hatalmas nyomást gyakorolt a zenészre, hogy készítse el a Tubular Bells második részét, tekintve, hogy a zenei világ egyik legsikeresebb albuma volt, nyilvánvaló anyagi szándékok vezették őket. De Oldfield ellenállt. Közeledett a közös szerződés lejárata és Mike nem akarta egy esetleges "nagy durranás"-gyanús zenéjét a Virginre bízni, ezért készített egy olyan lemezt, amely a zenész legvitatottabb albuma lett, a nagyközönség számára a legismeretlenebb, mégis, rajongói körökben egyértelműen zseniálisnak kikiáltott 60 perces darab: az Amarok.

A mű egyetlen nagy darabból áll, nehéz elkülöníteni egyes trackekre, egy kollázs, abszolút nem rádióbarát. Oldfield hangszere, a gitár ezen a lemezen is a legnagyobb szerepet kapta, de a kísérletezés eredményeképpen fogmosás, táncolás, ivás, mosóteknő, értelmetlen szavak hangja is hallható. Önmaga paródiája és mégsem. A lemez bonyolultságát jól jellemzi, hogy minden addigi nagyobb "slágere" egy apró részlete el van benne rejtve, ki van fordítva. Morzekódban üzen továbbá a kiadójának, annak az embernek, akinek a hírnevét, vagyonát, karrierjét köszönheti: FUCK YOU RICHARD BRANSON. A lemez egyszerre idegesítő, megnyugtató, halk és hangos, lírai és kemény. A legjobb helyezése a sikerlistákon a 30. volt, annak idején nyilván a világ teljesen más lemezt várt Oldfieldtől. Számomra a három legkedvencedikebb Oldfield-lemez egyike: a Tubular Bells II és a Songs of Distant Earth mellett abszolút megosztott első helyen. 2006 óta (ekkor vásároltam az iPodomat, annak lejátszási adatai szerint) 113-szor hallgattam meg. 1990 óta pedig (eleinte kazettáról, aztán CD-ről) körülbelül 300-szor. Kiváncsi vagyok a véleményetekre, mit gondoltok az albumról.

A bejegyzés trackback címe:

https://tepi.blog.hu/api/trackback/id/tr763349719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.06.07. 18:19:46

Nem sokat tudok Mike Oldfield-ről. Nekem ez a kedvenc albumom tőle.

tenzingjaco 2013.03.22. 23:15:02

Sziasztok,
Progresszív kiteljesedés - ez az Amarok. Nem hinném, hogy Oldfield önironikus önparódiája lenne, egyszerűen nem úgy hangzik. Tudtommal abban a korszakában írta, mikor kissé drogdependens volt, ami egyébként feloldja a kortikális gátlásokat, ergo akár a legjobb is kijöhet az emberből. Számomra az Amarok a legjobb, a megúnhatatlan...
süti beállítások módosítása