TEPIJOURNAL

Nemrég indított posztsorozatomban a húsz, eddig megjelent albumom tükrében mutatom be, hogy mik voltak a zenei pályám állomásai, hogyan lettem Tangram valójában. A sorozat eddigi részeit itt tudod elolvasni.

2008-őszén elérkezettnek láttam az időt, hogy egy saját ízlésemnek megfelelő berlin-school albumot készítsek. Tudtam, hogy egy bizonyos témakör köré szeretném építeni és a készítéséhez meg is találtam a legmegfelelőbb szoftverhangszert, az Arturia Moog Modulart. Úgy döntöttem, hogy az egész lemez ennek a hangszernek a használatával fog készülni, így megpróbálok egységes hangzást elérni. Már csak a témát kéne megtalálni. Mint majdnem minden mese, ez a sztori is úgy kezdődik, hogy "volt egyszer egy nő". Régebben az állami szektorban (is) dolgoztam, ahol volt egy lány, akivel kerülgettük egymást. Egyszer azon kaptuk magunkat, hogy ülünk egy budapesti gőzfürdő habjaiban.

Mivel ez nem egy erotikus blog, így csak azt a részt mesélem el, amikor elsétáltunk a gőzkabinok mellett. Persze a lányt pár lépéssel magam elé engedtem, megvolt rá az okom :) Ekkor megállt, és rámutatott egy táblára, amire ez volt írva: TEPIDARIUM. Mivel ugye a becenevem Tepi és van egy ilyen szép szó, hogy Tepidarium (gőzfürdő), megjegyeztem magamnak. Van egy szövegfileom, amibe érdekes szavakat teszek el, ez is odakerült. Most vissza 2008-hoz. Elővettem ezt a szövegfilet, amiben ott ékeskedett a Tepidarium szó. Azonnal tudtam, hogy most jött el ennek a szónak az ideje. A lemez vázlata 2 hét alatt elkészült, az Arturia nagyon intuitív és motiváló hangszer, szinte maguktól pattantak ki a dallamok a hangkártyából, nekem csak el kellett kapni őket. A címadó dal, a Tepidarium Pompeii az egyik kedvencem erről az albumról, rengeteg zenei hatás érezhető benne, és a legjobban fejezi ki azt a bizonyos fürdőbéli napot. Feszültség, szépség, dinamika. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre ezzel a dallal kapcsolatban. Hallgassátok meg, innen folytatjuk :)

Remélem tetszett :) A borítófotót egy fényképésztől kértem el, egy Ausztrál óceánparti vizipark egyik szobrát ábrázolja, egy fém hullám, ami akár hanghullám is lehetne. A narancs-kék-sárga színek, a felhők, a szobor együttes hangulata egyszerre gépies és organikus. Gyakran játszom ezeket a dalokat élőben, a közönség egyik kedvence a Hawking Method Part II. (video a dalhoz), "berlin-school-techno"-nak nevezik, a címadása a Zagar - Bokanovsky Method-jának plágiuma. Stephen Hawkingot nagyon szeretem és tisztelem, ezért két részben is "megénekeltem". Igaz, hogy nem tartozik szorosan a fürdős témához, de akkoriban olvastam az Idő rövid történetét, így mindenképp hatott rám.

A dalok címéről: Steam - egyértelmű, indulunk a gőzbe, semmi szimmetria, semmi ismétlődés, csak egy basszusarpeggio és effektek, ahogy az improvizáció hozta. Well Tempered Humidity - azaz jól hangolt/temperált páratartalom. Utalás a The Well-Tempered Clavier (németül Das Wohltemperierte Klavier) c. Bach-gyűjteményre, egyben a pont kellő hőmérsékletű párára. Hot Cloud Chamber - A "forró felhő kamrája" - azaz gőzfürdő. Növekszik a nyomás, kívül is és belül is, a legsötétebb pontja az albumnak. Repetitív, állandóan visszatérő motívumok, már szabadulna az ember, de van ami ott tartsa. Sunken - alámerülsz a forró vízben és csak tompán hallod a külvilágot, arpeggiok, trillák, sziréni kórus, majd a később bejelentkező dobok. Tipikus Tangramos építkezős-zene (nem erre rakják a kőművesek a falat, csak egyik réteg a másik után kerül előtérbe). Supralead - már-már kilóg a sorból: elektronikus jazz? xilofon? A digitális szaxofon kígyózása... mégis van benne valami, ami szupravezetőként hat. Egyszerű alapok, érdekes ritmusszekció, improvizatív téma. Going Home - szintisírás, mert haza kell menni. Nagyon alap akkordok, analóg hangzás, alapvető szomorúság amiatt, hogy ennek most itt vége. Vannak ilyen búcsúdalok a repertoáromban, mégiscsak rák jegyben születtem :)

Végezetül itt egyben meghallgatható az egész lemez.