Dancsó Péter filmjeit (legyen szó akár vicces filmkritikákról, akár más "komolyabb hangvételű" kisfilmekről) nagyon szeretem. Épp ezért volt nagyon kellemes meglepetés, hogy a rendszerint mindig év végén megjelenő Budapest Timelapse videójának idei kiadásához felkért, hogy írjak saját zenét. Nyilvános kisfilmként ez az első, amihez nem egy már meglévő zenémet választja az alkotó, hanem direkt erre a célra kell készítenem egy saját "soundtracket".
A film témája Budapest, a technika pedig a timelapse, ami azt jelenti, hogy nem valós időben készül a felvétel, hanem egy vagy több másodpercenként készül egy képkocka és ha ezeket a képeket egymás után játszuk le, akkor az idő megrövidül, a jelenetek felgyorsulnak, lassú folyamatok válnak látványos képfolyammá.
A kisfilmhez passzoló zenét elég nehéz meghatározni, Péter előzetesen adott instrukciókat, hogy mit kellene kifejeznie, milyen típusú zenét képzel el, alapvetően egy gyorsuló aláfestést szeretett volna, ami elég jól kifejezi azt a nyüzsgést, ami a jelenetekben is visszaköszön. Ugyanakkor az elejére egy heroikusabb hangvételt szeretett volna, a végére pedig egyfajta megnyugvást, ezt képekkel is ki akarta fejezni. A zene első változata kb. két óra alatt készült el, de ez még csak egy vázlat volt, ezután pingpongoztunk az időkkel, a gyorsulás ütemével, a hosszal és folyamatosan kaptam az elkészült részeket, hogy tudjam "passzítani" a képhez a hangot. Összesen kb. egy hét alatt készült el a zene és a film, amit most itt megnézhettek, a poszt írásakor közeledünk a négyezredik megtekintéshez. Szép a fővárosunk, nem igaz? :) (javaslom, hogy HD felbontásban nézd meg)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.