TEPIJOURNAL

A legutóbbi időkig élt bennem az a vágy, hogy a lehető legtöbb dologban kiemelkedő tudást vagy legalábbis ismereteket, tapasztalatokat szerezzek. Például erős vágyam volt rá, hogy egyszer írjak egy könyvet. Vagy kipróbáljam magam a standup műfajban. Vagy magas képzettséget szerezzek a pszichodrámában. Vagy az egyik legnépszerűbb előadója legyek egy nem annyira népszerű zenei műfajnak. Vagy legyen egy podcast, amiben részt veszek.

A fenti listából tökéletesen kitűnik, hogy azért a többségével némi népszerűség is jár, nem elhanyagolható vágyam tehát, hogy népszerű legyek. Szeretek a dolgok középpontjában lenni, szeretem, ha figyelnek rám. Ezek a vágyak azonban túl sok energiát kötnek le, utóbb például kiderült, hogy míg a pszichodrámában egy önismereti csoport tagjaként nagyon jól funkcionálok, addig például csoportvezetőként (asszisztensi képzést kezdtem nemrég) már nem vagyok olyan jó, hiába bíznám magam a spontaneitásra, ami általában sajátom. Továbbá pszichológiai alapismereteim sincsenek, hogy ehhez szakértelem párosuljon.

Mindemellett van egy jól fizető munkám (webfejlesztés), hosszútávú szerződéseim, elismerést is kapok ebből az irányból, nagyszabású dolgokon munkálkodhattam/munkálkodhatok. Mégsem elégít ki olyan mértékben, mintha mondjuk még népszerűbb lennék a zenei életben, vagy ha egy könyvborítón látnám a nevemet. 

Gyerekkoromtól kezdve sokáig tekintettem úgy magamra, mint egy széles ismeretekkel rendelkező, polihisztor valakire, például mindenféle zenei előtanulmányok nélkül belevágtam a komponálásba. Szeretek zenét írni, de ettől még nem leszek feltétlenül a leghíresebb előadó. Szeretek humorizálni (a közeli ismerőseim tudják, hogy mindent meg is teszek érte, hogy a környezetem is megtudja ezt), mégsem kell feltétlenül kipróbálnom magam a fiatal félőrültek éjszakáján, hogy felfedezzen magának a Showder Klub. Hiába hiszem magam okosnak, mégsem kell indulnom a Maradj Talponban, mert egy végtelenül egyszerű kérdésen esem ki még az előválogatón (mint ahogy az a valóságban meg is történt).

Úgyhogy a magamról alkotott kép és a realitás nem mindenben egyezik (a zenei életben számottevő nevem lett, de egy nagyon szűk réteg számára, így furcsa módon borul a népszerűség kérdése, amire őszintén vágyom).

A vágyaim most másfelé kell lökjenek. Erősebben kell koncentrálnom a munkámra amely most az egyetlen lehetőségnek tűnik arra, hogy hosszú évek vándorlásai után végre saját otthonunk legyen, és kevesebb időt kell fordítsak azokra a dolgokra, amikben nincs akkora sikerélményem, illetve amikhez nincs tehetségem.

Ezek vannak bennem mostanság.

u.i.: A podcastról annyit szeretnék még elmondani, hogy folytatni szeretnénk, már elvileg van is egy olyan fix időpont, amikor Balázsnak is jó lehet, hogy felvegyük, kevesen tudják, de pont a podcast leállása miatt döntöttem úgy egy meggondolatlan percemben, hogy gyűjtést indítok egy ház megvételének meggyorsítására, mert egyetlen szobában lakunk, ahol az esti podcastfelvételt nem tudom megoldani, hisz a feleségemet nem küldhetem el otthonról este/éjszaka, amikor a szerkesztőtársamnak ideje volna rá, hogy felvegyük az adást. Úgyhogy bízom benne, hogy hamarosan jön a következő évad!