Eszembe jutott egy régi történet, talán 2003-ban esett meg. Velem. Ezt azért nagyon fontos kijelentenem, mert hajlamos lennél azt gondolni, hogy hazudok. Minden úgy történt meg, ahogy leírom. Szóval:
Ügyfélnél voltam, és a következő történt:
A kedves, titkárnő (elnézést, asszisztens) feltette a kérdést: mit óhajtok inni: ásványvizet, kólát, vagy teát?
Erre én: "egy pohár forró vizet egy kis libazsírral".
Állt egy kicsit értetlenül, majd távozott. Én dolgoztam tovább, meg is feledkeztem minderről. Aztán megjelent a titkárnő, kezében tálca. Rajta egy pohár forró víz és egy kis vaj, mondván, hogy zsír nincs, de talán ez is jó lesz.
Én egy kicsit tétováztam, aztán megmondtam neki, hogy inkább mégis ásványvizet kérnék.
Hideget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.