50 embernek adhatnék el CD-t. Egy év alatt. Ehelyett 37.000 alkalommal hallgatják meg illetve 2800-nál is többen töltik le és ismerik meg a zenémet. Ebből a 2800-ból kerek 150 letöltés az, amiért valaki valamennyi pénzt is adott. Egész pontosan 87 ember "vásárolt" tőlem (tehát van, aki visszatérő "vendég"). A biznisz méretét jelzi, hogy összesen 570 eurót kaptam a zenei munkásságomért 14 hónap alatt (ennek 15%-a a Bandcamphez megy, további 5% a PayPalhoz). A bevételi oldalt még pár fellépés növeli, összesen egy év alatt kb. 5.000(!) forint (ebbe nem veszem bele a benzinköltséget és a lefogyasztható sört - amit nem iszom meg általában). Kaptam egy szerény összeget a Pilates DVD-n való megjelenésért (üzleti titok, de nem esnél hanyatt, ha tudnád, mondom, hogy szerény). Az tehát tisztán látszik, hogy koncertezésből nem lehet megélni. Teszem hozzá, hogy ebben a zenei világban. Sokan mondták, hogy csináljak dubstepet, dnb-t, de azt mondom erre, hogy fapapucs! Nem megélhetési zenész vagyok, nem fogok lakodalmas ambientet csinálni :) Kb. 5-6 koncertem van egy évben, ezek gyakorlatilag mindegyike ingyenes, én legalábbis semmit vagy alig kapok értük. 

Lássuk, mi van a kiadás oldalon. Aktív zenei éveim alatt csaknem 1.4 millió forint értékben vásároltam hangszereket (ezek zömét aztán később töredékáron eladtam). 14 album készült el 2007 óta, összesen kb. 1200 munkaóra alatt. Ez még 3000 forintos óradíjjal számolva is 3.600.000 Ft-os tétel...  Botor módon Facebook-hirdetést is indítottam, többször is, körülbelül 20.000 Ft. értékben. A tangram-music.com domainért évi 5.000 Ft. körüli díjat fizetek, az oldalt magam tartom karban, a tangram.hu domaint ajándékba kaptam. A legelső lemezem Artisjus-regisztrációja kb. 8.000 Ft-ba került (igaz, onnan pont a Highway Ambience miatt kb. 40.000 Ft. jogdíjat kaptam az első évben - azóta se többet). Ezen bevételek pedig természetesen adókötelesek.

Tehát a bevételi oldalon 7 év alatt kb. 250.000 Ft, a kiadás oldalon 5.000.000 Ft jelenik meg.

Miért éri meg mégis? Mert szeretem. 800-nál is több rajongó biztosít arról, hogy kedvelik a zenémet, sokszor hallgatják, elismerő kommenteket kapok, dolgozhatok Jean Michel Jarre-al, néha rádiókban mesélhetek arról a gyerekkori álmomról, hogy felnőtt koromban zenével (is) foglalkozhassam, ifjúkorom kedvenc zenészei kívánnak boldog születésnapot a Facebook-falamon, és én lehetek minden idők egyik ambient zenésze, aki Ulrich Schnaussal fog az A38-on koncertezni novemberben :) 

Nem jó biznisz ambient zenével foglalkozó hálószobaproducernek lenni (legalábbis nekem nem az). Viszont a lelki egyenlegem abszolút pozitívan áll. Nem foglak tudni foglalkoztatni, hiába vagy 50 éves terhes rokkant férfi. Annyit tudok adni, hogy meghallgatod az egyik lemezemet, miközben dolgozol vagy pihensz vagy vezetsz és esetleg letöltöd. És esetleg adsz érte egy eurót. Vagy, mint az a hétvégén történt: egy holland buszsofőr 50 eurót adott az egyik lemezemért. Vagyis a projekt letöltésekből származó összbevételének majdnem 10 százalékát. 

Szerelem ez, nem más. Mi kéne legyen?