TEPIJOURNAL

Hétfőn, április 12-én tettem publikussá legújabb, öt számból álló lemezemet (a formátum hivatalos megnevezése EP - Extended Play, "középlemez"), mely a Vermillion címre hallgat.

A legutóbbi, Tepidarium c. lemezemhez képest más jellegű zenét tartalmaz; míg az hosszabb, monotonabb számokat tartalmazott, addig a Vermillion inkább rövidebb, dalszerűbb számokból áll, vidámabb, tavasziasabb hangvételben. 

A címadásról

Az egész lemez és a dalok címét a véletlen hozta össze: a Wikipédia angol nyelvű kiadásában véletlenszerű cikkek címei, illetve egy dalcímgenerátor alkalmazás felhasználásával keletkeztek. A Vermillion egy színnek a neve, amely egy narancsos-vöröses árnyalat. Az egész lemez hangulatára (szerintem) jellemző egy kis érzelmi töltet, nosztalgikus, retrospektív hangulat, amely a vöröses színnel kifejezhető.

A számokról

A dalok a következő sorrendben szerepelnek a lemezen (érdemes megfigyelni, hogy a sorrend egyben alfabetikus sorrend is):

Bronze Bumblebees - Az egyik kedvenc kortárs zeneszerzőm Ulrich Schnauss, akinek télen rengeteg zenéjét hallgattam. Az ő zenei hangulata, kifejezőeszközei hatottak rám annyira, hogy végül egy Schnauss-os dalt írjak. GG, aki nagy zenei tekintély számomra, felajánlotta, hogy dobsávot ír a dalhoz, örömmel elfogadtam a segítségét, a végleges számban ez a sáv hallható. A számhoz videoklip is készült, tesóim, András és Dávid VJ-anyagainak felhasználásával.

Golden Smile - Márciusban kezdtem írni ezt a dalt, gyakorlatilag a végső keverésen kívül 2 óra alatt készült. Szerelemről, mosolyokról, lányokról és tavaszról szól (számomra). Emlékek és történetek jutnak eszembe, remélem a hallgatóknak is.

Lineup Kids - A lemez számai közül ez készült el legelsőnek, egy demo verzió már kora ősszel a számítógépre került, de nagyon sokat változott, mire elnyerte a végső formáját. Az eredeti verzióban zongorán szólt a fő dallam, ezt váltotta fel egy módosított elektronikus zongora hangja, jobban megfelelve a "shoegazer" műfaj jellegzetességeinek. A "refrénben" megjelenő dallamot nagyon szeretem, a teljes EP hangulatát meghatározta számomra. 

Never Miss You Again - egy nagyon régi dal, a MissU (sosem jelent meg publikus lemezen) modernizált változata. Talán a legromantikusabb szám mind közül. Mint az eredeti és az új cím változása is mutatja, elengedés és elfogadás keveredik benne(m).

Octane 2010 - Oktán. Tudtam, hogy ezt a számot meg kell "hivatalosan" is jelentetnem, de 5 évet várt, mire újra, az elejéről áthangszereljem. A legdinamikusabb szám, retro és modern hangszerek (pl. elektromos gitár - saját kézzel feljátszva) keveréke, haladást, utazást, váratlan kalandokat vonultat fel. Érdekességképp megjegyzem, hogy Jean Michel Jarre Chronologie 4. c. számának szerkezeti felépítését, tempóját alkalmaztam. Eredetileg 4 számot terveztem a lemezre, ez a szám a megjelenés előtti héten merült fel bennem, mint befejező szám, ekkor kezdtem el átdolgozni. A Tangerine Dream által használt hangszerekkel tisztelegtem az általam nagyra tartott zenészek előtt. Mégsem húzható rá egyetlen "elődöm" stílusa sem. Talán.

A borítóról

Nem szokásom, hogy a borítótervezést a lemezkészítés utolsó fázisául hagyom. Most ez történt, így tökéletesen passzol a hangulathoz, szín- és formavilágban egyaránt.

Fogadjátok legalább akkora örömmel ezt a lemezt, amilyennel én készítettem. Az egész album ingyenesen letölthető az oldalamról, ha valaki mégis úgy dönt, hogy támogat a zenéim készítésében, többféle módon megteheti: egyrészt az oldalon található PayPal "adakozással", másrészt a Bandcamp oldalon történő megvásárlással.