Megfogott egy széket, leült a tűz mellé, és mesélni kezdett.
Mesélt a múltról, mesélt a jelenről, és valószínűleg tudta a jövőt is. A tűz halkan pattogott, csak néha durrant egyet-egyet, amikor egy nedvesebb részhez ért a zsarátnok. Tűzpiros arcú fiatalok, ráncos öregek, és mindenre fittyet hányó gyerekek ültek körülötte, bámulták a botot, amivel néha néha megkotorta a parazsat, levegőhöz juttatva az elcsendesedő tüzet.
"Sok helyen jártam" mondta, és felnézett az égre, ahol a szikrák járták táncukat a csillagokkal. "Sok mindent láttam, éreztem, tapasztaltam." a gyerekek fészkelődni kezdtek, várták, hogy mikor indul be a történet, a fiatalok érdeklődve figyeltek, az öregebbek a saját emlékeiket látták bele az éjszakába.
"Szerettem, gyűlöltem, szenvedtem, örültem, boldog voltam és szomorú, okos és buta, voltam szép és voltam csúnya, segitettem és gátoltam..." mondta, az öregebbek bólogattak, a fiatalok hátán végigfutott a hideg, a mindenre fittyet hányó gyerekek pedig közelebb húzódtak az anyjukhoz.
"Volt, hogy amikor szerettem, mások nem szerettek. Volt olyan, amikor én gyűlöltem ők pedig belémkaroltak. Volt, hogy boldog voltam, amikor mások szorongásban éltek és én is ültem a sarokban kisírt szemekkel az éjszaka közepén, amikor azt hittem mindennek vége" beletúrt a hajába, érezte a füstszagot, ami immár az ujjait is körüllengte, forró volt az éjszaka, és hűvösek az emlékek. "Látomásaim is voltak, amikor elfeledkeztem magamról és a minden közepén lélegeztem. Ültem a barátokkal rozzant padokon, rozzant helyeken. Énekeltem, zenéltem, írtam, szeretkeztem autóban, gyűjtöttem bélyeget. Volt, amikor ettem és volt amikor éheztem. Végigbeszélgettem éjszakákat, ébredtem harmatban. Aludtam idegen országok idegen ágyaiban, néztem a holdat holdtalan éjszakákon. Viseltem lelki és közterheket, hurcoltam mások keresztjét, temettem fiatalt és világrasegítettem újszülöttet, hallgattam én is öregeket a tábortűznél és olvastam bölcseket és ostobákat. Voltam cinikus és voltam bátor, voltam józan és megrészegült, szenvedélyes és romantikus. Feküdtem a tenger közepén és álltam sziklacsúcson, láttam éjszakát nappal, és terelgettem katicákat. Volt különleges állatom és volt sündisznó az ablakom alatt. Koszoltam és mostam, néha nem a jó sorrendben. Voltam szétszórt és voltam pedáns. Volt, hogy megütöttek és volt hogy simogattak. Volt, hogy ez a kéz ugyanaz volt. Nem vagyok senki tulajdona és mégis mindenkié akarok lenni. Harcoltam másokért magam ellen. Vettem be százhússzal kanyart és vettem be nyugtatót alkohollal. Fantáziáltam idegen nőkről és elhidegültem megszokottaktól.
Sosem öltem. Sosem láttam a Dél Keresztjét. Sosem álltam a szívárvány lábánál.
Még nem."
Megfogta a gitárt, és andalító zenét játszott. Lassan mindenki jóéjt kívánt, töprengve tértek nyugovóra. Volt, aki el sem tudott aludni, és volt, aki mosolyogva szenderült álomba.
Megvárta, míg a csillagok elhalványodnak, és felbukkan a nap. Kifeküdt a hajnalba, és átölelte a világot. Boldog volt. És még alig élt.
