TEPIJOURNAL

Az első részben az előkészületek meg a találkozások voltak terítéken, most pedig jöjjenek az egyéb részletek.

A pénteki menetrend úgy volt tervezve, hogy 3-tól építjük a színpadot (a Loom 10 emberrel érkezett, kellettek is, rengeteg cuccuk volt), majd a beállások, hangpróbák 4-kor kezdődnek, előbb a Loom, aztán én. Az én próbám alatt a zenekar vissza akart még menni a hotelbe, hogy rápihenjenek az estére, de Jerome gitárcucca nagyon fura hangokat hallatott, a pedálsora volt valamilyen módon rosszul kötve, ez másfél órás csúszást okozott, én csak fél hétkor tudtam elkezdeni a magam részét, de nem is gond, nekem hamarabb megy, egyedül vagyok, kevesebb cuccal. Gondoltam én.

Csakhogy az én jelemmel is volt valami, amire nem bírtunk rájönni, tőlem jó hang jött ki, de a jobb oldalra mégis valami torzulás érkezett. Kicsit állítgattunk itt-ott, majd jónak minősítettük a hangot, és megkezdtük a lelki felkészülést a koncertre.

beállás

Nyolckor pontban felálltam a színpadra, hogy akkor vágjunk bele, már majdnem mindenki ott volt a nézőtéren, úgyhogy elkezdtem az intro effektjeit pakolgatni, amikor rohan fel a szervező asszisztense, hogy várjunk, negyedkor kezdjek, mert a Loom még vacsorázik. Jó ügyetlenül lekevertem magam, majd nagy zavaromban lekiabáltam, hogy "ez csak próba volt!", majd lementem, hogy ne ott fent ténferegjek.

Csak eltelt az a negyed óra, felmentem, és elkezdtem újra, kicsit megilletődve, mert még többen lettek, meg tudtam, hogy a Loom is teljes körben megjelent.

A lényeges különbség az eddigi koncertjeimhez képest az volt, hogy a számok végét felismerve a közönség lelkesen tapsolt, nagyon jó érzés volt, ezt eddig nem tapasztaltam, sokat jelent. Az én szettem második fele kicsit lendületesebb, de az íve miatt az eleje a berlin schoolosabb darabokból ment, mégis csak passzoló stílust kellett válasszak. Mert hogy a hét év terméséből 10 (introval együtt 11) zenét kiválasztani viszonylag nehéz. Így próbáltam olyan zenéket választani, amik többféle stílust ölelnek fel, hogy minél átfogóbb képet adjak az "életművemről". A poszt végén majd leírom a tracklistet. A végén szólt a hangmérnök srác, hogy baj volt a hangommal, az első fél órámban voltak torz dolgok, amiket próbáljunk meg szombatra kiküszöbölni.

A szettem végén is kaptam tapsot, aztán gyorsan el kellett kezdeni cuccolni, hogy jöhessen a Loom, amikor végeztem, hátra mentem a művészváróba, ahol nagyon melegen gratuláltak a tagok, én pedig sok szerencsét kívántam nekik. Az ő koncertjüket nem minősítem, non-plusz-ultra volt, minden a lehető legklasszabbul szólt, profik voltak.

A szombati menetrend egy kicsit más volt, reggel korán keltem és két dolgom volt: az egyik, hogy a tegnapi hibás hangzást megtaláljam és kijavítsam, másik pedig az, hogy valami vizuális hátteret csináljak magamnak, amit majd egy notebookról bejátszanak mögém, ne legyek csak én a színpadon, az elég unalmas. A hangzásbeli dolgokkal is mókoltam kicsit, de nálam már azelőtt is jól szólt minden, így arra jutottam, hogy halkabbra veszem az egészet egy kicsivel, akkor biztos nem lesz gond. A videóval elkészültem hamar, a renderelés eltartott 3 órát, kimásoltam egy pendrivera, majd hatra a hajóra mentem, ahol a Loom már nagyban próbált, a gitárral minden stimmelt, úgyhogy ők el is vonultak sminkelni meg interjúzni, a rendező is azt mondta, hogy utánuk én jövök, addig álljak be.

Az egyik legégetőbb kérdés az volt, hogy a hanggal minden rendben lesz-e. Összeraktunk mindent, majd megszólaltak a hangszerek, és megint ugyanolyan rosszul szólt. Na, variáltunk ezt-azt, mire kiderült, hogy a keverő egyik csatornája hibás, úgyhogy áttettük egy másik channelre és máris tökéletes volt. Belepróbáltunk a hangosabb, dinamikusabb részekbe és minden kristály tisztán szólt, lementem a színpadról, hogy onnan is meghallgassam és megdöbbentően királyul szóltak az alapok. Nagyon jó hangfalai vannak a hajónak. Ekkor már 3/4 7 volt, a Loom még interjúzott, én meg a vizsgadrukkal küzdöttem. A kameramannok alaposan megnézték, hogy merre mit tudnak mozogni körülöttem, én addig megpróbáltam a vetíteni való vizuálokkal törődni, fel is mentem a vetítőállásba, hogy az ott elhelyezkedő német úriember segítségét kérjem, aki azt mondta, hogy én oda bizony semmit nem dugok be, össze van lőve minden, az ő előadásuk előtt senki nem nyúl semmihez, úgyhogy 'aufviderzén'. Kicsit megtört a lelkesedésem, mert tudom azt, hogy a zeném mellé egy kis vizuálnak is kell lennie, mert elnézni, ahogy egy manusz matat néhány kütyüvel, az kicsit uncsi. De sajnos ez lett a végén, hogy mégsem használhattuk a képeket, pedig nagyon klassz lett... No, a rossz hírek után jöttek a jók, miszerint néhány prominens zenész is jelen lesz, őket nem sorolom fel, mert nem kaptam rá engedélyt, egyedül Dolák-Saly Róbertet említem, aki nagy TD rajongó, úgyhogy már őmiatta nagyon izgultam. A többiek sem kisebb nevek, sőt.

Az interjú is csúszott, valamikor 7 után kezdtünk neki, mire vége lett, ránéztem az órámra: a mutató egész óra három percnél állt, mondom a rendezőnek: "ja, és 3 perce játszom!", de kiderült, hogy az órám 19:03-nál átváltott egy másik üzemmódra, és ettől megállt az időmérés. Mire kiderült, a hátamon végigfolyt az egész Duna. Valójában 19:45 volt, úgyhogy fel-alá járkáltam és a függöny mögül leskelődtem, hogy mi van odakint.

A terv az volt, hogy nyolckor kezdek, de ráhagytunk öt percet, így 20:05-kor elkezdtem a részemet, és hallottam, hogy az egész nagyon királyul szól, körülöttem pörögtek a kameramannok, mindkét oldalról egy-egy, lentről pedig három. Teljes extázisban adtam elő a zenét, alig vettem észre bármit a környezetemből, azt tudom, hogy a "Desert of Lost Blessings" tracknél kicsit elkönnyeztem magam, olyan nagyon jól szólt (ez egy új szám, a készülő új lemezről való). Ezen a koncerten is nagyon lelkes volt a közönség, a végén jó pár perces tapsot kaptam, amit az utolsó pillanatáig kiélveztem.

A koncerthez kaptunk ásványvizet, márkátlanított palackban, hogy a felvételen ne legyen reklám (a hangszereket is úgy kell fényképezniük, hogy ne látszódjon márkanév). A koncert alatt párszor ittam a palackból, egy nehezebb rész után jól jött. Lepakoláskor az egyik kameramann odajött hozzám és mondta, hogy "az a fene ásványvíz pont takart mindent". Ő állt a bal oldalamon és alig "látott" miatta. Hát, ezt is meg kellett tanulnom, hogy nem rakhatom akárhova a palackot!

Utána már csak annyi volt a dolgom, hogy kifújjam magam és leülve végighallgassam Jerome, Johannes és Robert varázslatát, ami érezhetően jobb volt a péntekinél, de szerintem ez annak volt köszönhető, hogy a közönség ülve hallgatta, ami a hangzásnak jobbat tett.

A pénteki előadás egy kivonata:

Végezetül álljon itt a tracklista (mindkét este ugyanazok a dalok szóltak):

Intro
Into the Space
Solar Travel
Next Time in Albion
Sol y Mar
Mos Quataer
Desert of Lost Blessings
Keep Watching the Skies
The Seven Letter World
Bronze Bumblebees
Seeing Me

(Fotók, videó: © Hídi Szilveszter)