TEPIJOURNAL

Albumsoroló 1. - Move and Still - Kettős lemez

2012. április 05. - Tepi

Egy új posztsorozatot indítok, amely az eddigi 20 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy belekezdek.

1. rész: MOVE AND STILL (2005)

Elég zűrös napjaim voltak 2005 környékén, családiállapot-változás, ilyen-olyan nőügyek, hadd ne részletezzem. Egy dolog viszont nagyon is biztos volt bennem, mégpedig, hogy szeretnék venni egy profi szintetizátort. Nem elektromos zongorát, nem kis játékkütyüt, hanem igazi, valódi, hűdekomoly hangszert. Egy zuhany alatti megvilágosodás hatására megvásároltam egy Roland V-Synth nevű csodát, amit gyakorlatilag egy az egyben a (már akkor tízéves) Volkswagen Passatom eladásával finanszíroztam. Nos, ez a hangszer egy álom volt, sosem volt még semmilyen komolyabb hangszerem, pedig ha az ember a magyar Jean Michel Jarre akar lenni, akkor biza nem állhat meg egy soundblaster hangkártyánál, hanem igenis invesztícióra van szükség.

Amikor csak tehettem, zenéltem rajta, rögzítettem a hangokat (ez egy sound designer munkaállomás, laikusoknak azt mondhatom, hogy olyan, mint egy festőpaletta: nem kész hangszerek hangjai vannak benne, hanem te rakod össze a legalapabb dolgokból, így tuti -- jó, majdnem tuti --, hogy egyedi lesz a hangzásod). Addig addig próbálkoztam, míg össze nem jött egy lemeznyi dal, ami lassabb, bambulósabb zenékből állt. De ahogy készültek ezek a dalok, egy-két tempósabb cucc is kikerült a kezeim közül, amik sehogy sem passzoltak az elvontabb, valljuk be: altatósabb zenék közé. Úgyhogy megszületett a megoldás: DUPLA ALBUM! A neve is adott, Move and Still, merhogy mozgás és mozdulatlanság, ugye. Öcsém remek borítót készített neki (amit most nem találok, ha meglelem, kiteszem), csak akkor még Afterglow volt a nevem, mert akkor pillanatnyilag jónak tűnt (a névválasztás is a V-Synth-hez kapcsolódik: volt egy hangszín, aminek azt a fantázianevet adták, hogy Afterglow, minő fordulat!). A legelső dalt is így hívtam, biztos ami biztos alapon, jól égjen bele a hallgatók retinájába (képzavar).

Ezt most hallgassuk is meg, aztán megyünk tovább:

A dupla lemezből saját kezűleg készült 50 darab, gyönyörű borítója volt, több oldalas füzettel, szép fotókkal, design elemekkel, nomeg a lényeg: életem első (és máris dupla!) lemeze. Oda lehetett írni, hogy composed and produced by, és ez akkor nekem a világot jelentette. Persze nem nagyon volt kinek adni belőle, a prófétának a saját hazájában az édesanyja se látja a fától az erdőt, illetve hopp! mégis, akkoriban kezdődött a Cökxpon története, Cserepes Pannival (aki nekem a Jeles Napok c. lemez borítójáról volt ismerős, úgyis mint 7 éves gyerekénekes). Írtam neki, hogy adnék egy lemezt, mi lenne, ha meghallgatná és akkor kvittek vagyunk. Meghallgatta, tetszett neki, elnevezte "klasszik ambientnek" és nagy meglepetésemre betett a Cökxpon Ambient Fesztivál egyik liveactjeként. Ez azt jelenti, hogy az ember áll a színpadon, hangszereket nyüstöl, főleg elektronikusakat, ettől live, meg act, meg azért nem nevezzük koncertnek, mert csak egyedül vagyunk, ne legyünk nagyképűek.

Legelső koncertem azonban a József Attila Színház stúdiószínpadán volt, 2006 augusztus 29-én (életem összes koncertjének listája itt található). Testvéreim hatalmas részt vállaltak benne, elkészítették a vetítendő anyagot amit aztán mögém-mellém sugároztak. Hatalmas élmény volt, másfél óra zenei utazás, a külön meghívott emberek még egy maxi CD-t is kaptak, amiket a koncert végén spontán dedikálás során elláttam kézjegyemmel.

Aztán telt-múlt az idő, itt-ott felléptem, készült egy videoklip a tesóim segítségével (a Morning Train c. dalhoz - vicces, mert sem morning, sem train nincs benne, hisz autóval megyünk az esti budapesten, de sebaj), az akkori Tűzraktárba menet (amitől most gyakorlatilag egy saroknyira lakunk, de már a Tűzraktár nincs itt, szomorú történet). Most nézzük meg ezt a videót, az alagútban gyaloglós részt többször vettük fel, mint akartuk, tettek egy-két kört a tesók, mire összejött.

A lemez életének egy fontos része volt az is, hogy valamikor 2006 végén beküldtem a Karmatronic kiadónak, hogy hallgassák meg, híre ment ugyanis, hogy ambientben is fognak utazni, bátor gyerek vagyok, hát megpróbáltam. Nagyon dícsérték a zenémet és a dolog vége az lett, hogy lemezszerződést kötöttünk, CD-n ki fognak adni egy új albumomat (nem szerzői kiadásban), szóval nagyon örültem, felfedeztek! Ez valamikor 2007 február-március környékén volt, úgyhogy kezdetét vette egy új album előkészítése, amit lelkileg már elneveztem Triangle Square-nek. De hogy végül miért nem ez lett a címe és hogy is volt ennek az új lemeznek a története, elmesélem a következő posztban.

A teljes album meghallgatható a http://music.tangr.am/album/move-and-still oldalon, gazdagok, vagy dőzsölők 9 dollárért meg is vásárolhatják digitális formátumban, ha annyira szeretnék. Azért ennyi, mert dupla album, a kultúra ennyibe kerül, kérem szépen!

A bejegyzés trackback címe:

https://tepi.blog.hu/api/trackback/id/tr524366414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chr(27) 2012.04.06. 13:38:46

Az első szám helyén csak egy üres négyzet látható.

chr(27) 2012.04.06. 13:39:29

@chr(27): bocs Flashblock para volt.

Gubb 2013.02.15. 23:05:25

Mint elkötelezett zenehallgató, hadd fejtsem ki kritikai meglátásaimat. összefoglalva: nem rossz lemez ez, első albumhoz képest kifejezetten jó, de számos ponton lehetne javítani rajta.

Az Afterglow kifejezetten tetszene, de sajnos az én asztali hangszóróimmal kellemetlenül recseg bizonyos részeknél, ha a zenehallgatáshoz általában használt gépemen hallgatom (a bátyám gépém tisztábban lejátszódik - de sajnos az nem az enyém - tehát nem biztosan a dalban van a hiba - mégis, lehet, hogy ez a probléma megérne egy kis dalremasterelést, mert amúgy jó kezdés lenne).

A Morning Trainnal hadilábon állok, eleinte túl olcsónak és negédesnek éreztem, néha viszont olyanom van, hogy meg kell hallgatnom. Egyébként ez egy egyszerű, zárt kompozíció, szóval ez ilyen, nem mondom, hogy rossz, csak az én ízlésemnek túl kevéssé rafinált. Az azonban biztos, hogy ez a lemez elbírja ezt, nagyon illik rá, és a jobb dalok közül való.

A Gilead iszonyúan jól kezdődik, aztán 2:08 körül átmegy valami monoton vasárnap délutáni triptechnoba, eléggé utálom.

A Transferatu! na, az igen! Semmi korszakalkotó, de egy nagyon tisztességes és jellemző berlini-iskolás dal, némi trance beütéssel(?). Ezt már szeretem! Átkötőszám, de azért több, mint töltelékszám.

MissU: Számomra nagyrészt egy szintén nagyon negédes, tingli-tangli töltelékszám, semmit nem mond. Ne vedd sértésnek, attól még, hogy nekem nem tetszik, jól össze van rakva, megkomponálva, szóval tehetséges műve, de rosszra használt tehetségé :DDD. A 3:00-tól kezdődő vidám trombitaszerű melódia különösen idegesít, ennek ellenére jó ötletnek tartom (ezt a dalt már nem tudja elrontani), legalább felrázza a dalt.

Sunset: A címét leszámítva szeretem, ez az egyik dal (a kettő-négy közül), ami elviszi számomra a lemezt. Nyugis, harmonikus, de mégsem bealtató. Kiemelkedőnek tartom. Számomra ez a zene nem igazán idézi fel a Naplementét, de maga a kompozíció olyan szerencsés, hogy nem is igazán kell bármiféle asszociáció az élvezetéhez. Márpedig ez nem sok dalról mondható el a műfajban, még a nagy Tangerine Dream dalainak többségéről sem.

Night Train: A másik kiváló darab (legalábbis szerintem). Méltó lenne a kései nyolcvanas évekbeli TD albumok bármelyikére, sőt, szerintem ha a TD akkori lemezei csak ilyenekből állnának, jóval kevésbé lennének unalmasak, mint amilyenek.

Past-Present-Future: Bizonyos megszorításokkal (ld. lentebb), szvsz ez a lemez fénypontja, nekem kifejezetten tetszik. Ez igazi dal, látszik rajta, hogy sok munka van benne. Nemcsak loopok vannak egymáshoz illesztve, mint sajnos a műfaj sok előadójánál (néha nálad is): "ugyanaz a szekvencia bízvást jó lesz végig az egész dalban", hanem van itt mindenféle kompozíciós mesterkedés: hangeffektek, basszusszünet, rávezetés és levezetés stb. egyszóval ez egy valódi dal, és ráadásul nagyon jó.

Abyss-Syzygy-Union3: Ezeket puszta töltelékszámoknak tartom, nekem nem tetszenek. Az Abysst csak-csak kóstolgatom, ízlelgetem, szerintem a másik kettő nélkül keváésbé haragudnék rá, különösen, hogy a rávezetés itt is izgy. A legrosszabb az Union: mintha véletlenül le-lenyomtad volna időnként a recordgombot, miközben kísérletezel a szintetizátorral. Lárifári :DD. Persze. lehet, hogy csak egyszerűen nem értem ezeket, miről szólnak, de számomra nem sok mindenről.

Enigmatic és Distant: Ezeket a dalokat inkább dícsérni tudom, csak egy bajom van velük: szerintem ilyen hosszú formában nem illenek a lemezre. Legfeljebb bónusz-EP-ként. Az Enigmaticból én a helyedben készítettem volna egy rövidebb mixet, és azt pakoltam volna fel, a hosszabb változatot egy kis további munka után pedig önálló útjára bocsátva. És, igen, lehetett volna kissé változatosabb is, talán még lehetett volna dolgozni rajta, mixelni, effektelni (amik 15:00 és 16:00 és 17:00/17:20 körül történnek, azokat talán kifejezetten izgalmas lenne kiemelni egy kicsit, még tovább játszani velük; ezek az effektek nem ugranak ki eléggé a kompozícióból ahhoz, hogy megtörjék a dal egyébként nem vészesen fárasztó monotóniáját). Ettől függetlenül kedvenc darab, letetted vele a névjegyed a berlini iskolás ambient/elektronika asztalára. A Distant Proximity sajátos dark ambient, minden percét imádom. Eltekintve arra vonatkozó kételyemtől, hogy illik-e a lemezre, legalábbis ilyen terjedelemben (ezt magam nem tudom igazán eldönteni, hezitálok); minden másodpercét élvezem, úgyhogy ez a negyedik kedvencem az albumról. Kísérletezhettél volna többet is ezzel a műfajjal. :D

Tepi · http://tangram.hu 2013.02.16. 07:58:33

@Gubb: minden elismerésem, hogy így kielemezted ezt a lemezt, nagyon nagy köszönet érte! A többiről is írsz majd ? :)))))

Gubb 2013.02.16. 09:42:41

Igen, tervezem! Én azt köszönöm, hogy nem sértődtél meg, mert néhány dalról nem nyilatkoztam pozitívan! Valószínűleg írok majd még pár lemezről, de a meghallgatásuk, és annak eldöntése, hányadán állok egyes dalokkal, sok időbe telik (a Move and Stillt is jó ideje hallgattam, talán egy hónapja is).

Gubb 2013.02.16. 09:44:44

Már úgy értem, a részletes kielemzés céljából, mert amúgy kb. fél éve ismertem. Én egyébként a MoeskoMusic avagy az "ambientblog" nyomán találtam rá Fabók Péter zenéjére (ő a Layers c., nekem nagyon tetsző lemezedről írt pár sort), amit mindkettőtöknek köszönök!

Tepi · http://tangram.hu 2013.02.16. 18:55:06

@Gubb: Na most valami összekavarodott: én vagyok a Fabók Péter, úgyhogy nem értem kinek a zenéjéről beszélsz :))))

Gubb 2013.02.17. 19:32:24

@Tepi: Tudom a neved, kifejtem, valóban ügyetlenül fogalmaztam fent. Arról van szó, hogy te vagy Fabók Péter 'Tangram', és a zenédet egy magyar ambient blog egyik posztja nyomán ismertem meg (a Layers-ről írt), az ő nevét is tudtam, de most nem jut eszembe. Mármost neked köszönet mondtam a Layersért (is), a blogszerzőnek meg, hogy írt róla, mert különben valószínűleg soha nem értesültem volna róla, hogy létezik egyáltalán egy kiváló magyar művelője a TD-féle vonulatba sorolható elektronikus zenének. Így OK? :D

Gubb 2013.02.17. 19:33:22

helyesírok: köszönet := köszönetet

Gubb 2013.02.17. 20:37:20

Nos, ha még mindig nincs eleged belőlem, közben meg tudtam fogalmazni, mi bajom a Shyzygyvel. 4:39-ig az a fura zajszimfónia teljesen rendben van, de ami aztán jön (egy monoton, dallamosabb, "hangszeresebb" rész), az nem tetszik, túl egyhangúnak találom.

Gubb 2013.02.17. 20:51:35

Az Union of Three-ről pedig visszaszívom az egyértelműen negatív véleményem. Nem mondom, hogy megváltja a világot az a dal, de csak fura, rossznak nem olyan rossz. Tegnap az zavarhatott meg, hogy ugyanazokra a zenei alapokra épül, mint az Abyss, lehet, hogy már fáradt voltam, és összekevertem, vagy egy dalnak néztem a kettőt.

Gubb 2013.02.17. 20:52:34

Nagy úr a megszokás, ahogy mondani szokták (itt arra célzok, hogy hiába igyekeztem jó sokszor meghallgatni a lemezt, bizonyos élmények még túl frissek lehettek).