TEPIJOURNAL

Kékszalag

2010. szeptember 16. - Tepi

Ide figyelj, konyhavezetők gyöngye!

Azért ragadok tollat (billentyűt), hogy végre egyszer s mindenkorra (németeknél Messerschmittenkorra) leszögezzük: amit te GORDON BLUE-ként emlegetsz, az NEM LÉTEZIK. Többszörös tévedésben leledzel, de én, nyelvművelők védőbástyája, Grétsi-térdkereszttel rendelkező jó honpolgár helyreteszlek. 
Lássuk csak.
Amit te GORDON BLUE-ként az asztalomra teszel hetente egyszer, az egy pulykamellhús, amibe pulykamellsonkát (legközelebbi anyázásom tárgya eme szó lesz) és valami elcseszett régi rohadt sajtot teszel, bepanírozod, aztán elémcseszed. Pedig nem ezt akartad, ugye? Te CORDON BLEU-t akarsz nekem adni, ami borjúbélszín.
És tudod miért Cordon Bleu? Mert franciául annyit tesz, hogy Kékszalag. Hogy egy kicsit még művelődj is, elmesélem, hogy 1912-ben a Titanicon csinálták először, a Kékszalag egy díj volt, amit a hajó kívánt megnyerni, és ennek okán nevezte el a szakács az addig soha nem panírozott bélszínt így.

A Gordon pedig a gordonkának a bátyja, szerepelt még a Flash Gordon c. filmben is, zenéjét a Queen szerezte, hallgasd meg, érdemes!

És még egy kérés: ha ezt egy szakácskönyvben olvastad, hogy így kell írni, akkor kérlek, hogy mindannyiunk érdekében dobd ki a 'csába, és szerezz be egyet, de ne a százforintos boltban, hanem egy könyvesboltban. Ok?

És ha legközelebb túróstésztát csinálsz szalonnával, akkor semmiképpen se nevezd sztrapacskának, mert kivágom a szívedet!

Igaz szeretettel: Tepi

A bejegyzés trackback címe:

https://tepi.blog.hu/api/trackback/id/tr762300546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.