TEPIJOURNAL

Most lett vége egy Stephen Hawkingról készült dokumentumfilmnek, amelyben a világ keletkezéséről végzett kutatások állásáról, az eredményekről és a kialakult elméletekről volt szó. Ha le akarjuk fordítani az egészet, akkor arról van szó, hogy az alkotás (az ember) meg akarja érteni az alkotót (Isten), annak szándékát, természetét. Vajon lehetséges-e ez? Hasonlatokban tudok csak gondolkodni, hisz nincs meg a megfelelő tárgyi tudásom. Alkotó-alkotás viszonylatát viszont tudjuk modellezni a lépték eltolásával. Vegyünk például egy embert, aki teremtő kreativitása segítségével létrehoz egy könyvet. A könyv sem alakjában, sem anyagában, sem összetevőinek egyéb dimenzióiban nem hasonlít még csak kicsit sem az alkotójára. A könyv (képzelőerőnk segítségével adjunk neki szeméyiséget) hiába kezd el gondolkozni az őt megíró valaki létezéséről, nem tud kapaszkodót találni ahhoz az agyhoz, képzelőerőhöz, gondolati áramláshoz, amely "őt" létrehozta. Hány lépésen keresztül tud eljutni a papírhoz? Az írógéphez? Tintához? Az ezeket megfogó kézhez? A kezet irányító agyhoz? Az agyban lezajló folyamatokhoz? A könyv ráadásul csak az őt magát létrehozó széndékhoz juthat el, az író reggeli kávéját, a kedvenc sorozatát illetve álmait még csak el sem tudja képzelni...

A kígyóimon mostanban sokat gondolkozom. Adott az életterük, egy 80x30x30-as terrárium, amelyben megvan a létezésükhöz adott összes feltétel (hőmérséklet, víz, menedék). Néha azonban jön Valami, ami a terrárium egy számukra felfoghatatlanul működő részén (az ajtón) keresztül táplálékot juttat el hozzájuk. A "Nagy Öt" (a kezem ujjai) csodával határos módon egy élő egeret (pontosabban kettőt) juttat a világukba, amelyet már csak el kell fogyasztaniuk. Mit gondolnak (tegyük fel, hogy gondolnak bármit is) arról, hogy hogyan működik a világ, az ő világuk? Számukra bizonyos "isten" vagyok - azért használom kisbetűvel, mert a "foglalkozást" jelölöm, nem a személyt. Isten, aki táplálékot ad számukra. Az már nagyon nagy logikai ugrással érthető meg számukra, hogy például a felettük lévő lámpát is én kapcsolom (illetve egy automatika, amihez már valószínűleg ténylegesen nem ér fel az agyuk). Az, hogy a terráriumuk (a világegyetemük) alatt 20 centivel egy külső Firewire hangkártya található, az alatt a számítógépem (amelyet egy nálam okosabb ember hozott létre - tehát az "isten" feletti "isten"), már akkora megterhelést jelentene számukra, hogy jobb nem is belegondolni. Kígyóimnak még csak elképzelésük sincs a Nyugati pályaudvarról, az űrrakétáról és a sajtos szendvicsemről - holott mindegyik létezik. Valószínűleg saját származási országuk pénznemével sincsenek tisztában, pedig ezek hétköznapi dolgok a számunkra. Vajon kialakul-e bennük egy primitív vallás a "Nagy Öt" (ujjaim) tiszteletére? És ha van egy állattartó, akinek történetesen négy ujja van, az ő állatai "Nagy Négy"-ként tisztelik-e őt? És ha ez a két különböző helyen nevelkedett kígyó találkozik, akkor vitatkoznak-e, hogy Négy, vagy Öt az igazi istenük? Hisz tapasztalatuk szerint különbözőképpen találkoztak az istenükkel. Viszont fogalmuk sincs, hogy Nagy Négy például biciklivel jár munkába, illetve Nagy Öt szereti a rántott csirkét. És nagy filozofálásukban pusztán egy rendkívül apró világ-tapasztalásuk alapján haladnak előre, vélhetően teljesen téves következtetéseket levonva. 

Ez a bejegyzés nem kígyókról és ujjakról szól. Akinek füle van a hallásra, mossa meg.