TEPIJOURNAL

Ingyenzene, mint dilemma

2010. március 09. - Tepi

Régóta foglalkozom zenével, de sosem tudok 100%-osan elmerülni benne, mert ahhoz arra lenne szükség, hogy valamilyen szinten pénzhez jussak általa. Aki ismer, tudja, aki nem majd most tudni fogja, hogy Tangram néven kisebb-nagyobb sikerrel jelentetek meg ambient / elektronikus zenéket. Lássunk egy kis gazdasági kitekintést a zenészek anyagi világára.

Cikkemet a Belga legújabb megjelenésének alkalmából írom, bár nem vagyunk rokonstílusok. Ők ingyen elérhetővé tették az új albumukat a weblapjukon. Miért éri ez meg nekik? Mert nagyon sok emberhez eljut(hat) a zenéjük és majd a koncertjegyekből származó bevételekből "ellensúlyozzák a hiányt". A dolog lényege itt meg is fogalmazódik: egy koncertező zenekarnak van honnan pótolnia a bevételkiesést, hiszen ha van rájuk igény, akkor van koncert, ha van koncert, akkor van néző/hallgató... node: mi van azokkal a stílusirányzatokkal, amelyek nem "koncertképesek", hisz mondjuk az ambient zene esetében épp a csöndes, otthoni hallgatás a zeneélvezet általánosan elfogadott módja. Tehát, a szélesebb körben megismertetéshez elegendő az ingyen letöltés lehetősége, de az abból származó "közösségi" haszon már nem annyira nyilvánvaló. Sőt, mit mondjak, nem létezik.

Nézzük a Tangram letöltéseket, közösségi "erőt" számokban: decemberben tettem minden nyilvános megjelenésre szánt albumomat ingyenesen letölthetővé, 2 hónap alatt minden lemezből 200-200 példányt töltöttek le (email címük megadásával - ez összesen 2000 körüli letöltés), az átlagos pontszám, amelyet a lemezek kaptak, 3,8 pont (az ötből). A Facebookon található rajongói oldal a cikk megírásának pillanatában 162 Tangram-kedvelőt számlál, a Soundcloud oldalon összesen 2600 körüli lejátszás volt eddig. A MySpace oldal látogatottsága 10700 körül van épp, nyilván ezeken a számokon javítani szükséges. Az 1995-től számított munkásságom alatt kereken 24 órányi zenét hoztam létre, éppen 256 :) darab számot. 

Készül az új kislemezem. Vermillion lesz a címe, már van egy egészen jónak mondható nyitószám, a Bronze Bumblebees (444 néző a YouTubeon). Az eddigi megjelenésekhez képest annyi a különbség, hogy a fent vázolt közösségi számokat egyetlen megjelenéskor sem tudtam "mozgósítani", most talán hamarabb jut el párezer emberhez, mint eddig bármilyen Tangram zene. Az év folyamán pedig két másik zenei projekt beindításán fogok dolgozni, ezek is a publicitás növelését fogják (reményeim szerint) segíteni. De mi lesz azután? Mi lesz, ha százezren töltik le (ingyen) a zenémet? Hogyan lehet koncertezni ezzel a műfajjal? Megéri-e külföldön koncertezni, amikor jó eséllyel nullszaldóval jönne ki az utazás és CD eladás pedig nem létezik? A válasz: nem éri meg. Más módját kell találni annak, hogy mint zenész lássam, hogy megéri. Útkeresés.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tepi.blog.hu/api/trackback/id/tr881823353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gazdinf 2010.03.09. 13:58:59

Hello, nem ismertem a zenéd, de most meghallgattam a Bronze Bumblebeest és nagyon jó kis aláfestő zene, de tényleg nem koncertre való.

Külföldön hogy oldják meg?

Tepi · http://tangram.hu 2010.03.09. 14:03:39

Szia, köszi a kommentet!
Külföldön sok sok koncertlehetőség van még az ilyen típusú zenéknek is, sőt, külön fesztiválok...
Mi ehhez kis ország vagyunk, szűk rajongói körrel...