TEPIJOURNAL

Albumsoroló 12. - Turris Eburnea - visszatérés az elefántcsonttoronyhoz

2013. január 02. - Tepi

Nemrég indított posztsorozatomban az eddig megjelent huszonegy albumom tükrében mutatom be, hogy mik voltak a zenei pályám állomásai, hogyan lettem Tangram valójában. A sorozat eddigi részeit itt tudod elolvasni.

A lemez története jóval a Tangram előtti időkben kezdődött. 1994-ben egyetlen délután alatt megkomponáltam addigi leghosszabb zenémet, amely hibás latinsággal a "Turris Eburneus" címet kapta (a turris - torony - szó nőnemű, míg az eburneus - elefántcsont -  hímnemű). 8 bites hangkártyán, Scream Trackerben raktam össze, az egyik kedvencem azokból az időkből. Az addigi legösszetettebb darab, több tételre osztható képzeletben, de valahogy nem tudtam elérni azt a hangzást - vajon miért :) - amit magamban hallottam, amikor készült... A felvételen hallható robothangot a Commodore 16- beszédszintetizátorával vettem fel... persze a turris-t törrisz-nek mondja, mert azt hiszi, angol szó... magnó, kazetta, romantika! Már akkor egy szimfonikus zenekar előadásában képzeltem el, de az akkoriban rendelkezésemre álló technika nem tette lehetővé, hogy közelítsen a hangzás a valódi hangszerekéhez. 1994 és 2011 között sok év telt el, átlag két évente eljátszottam a gondolatával, hogy újra felvegyem a zenét, de sehova nem passzolt volna és akkoriban makacsul ragaszkodtam a koncepcióalbum gondolatához.

2011 januárjában, amikor síelni mentünk (20 órás buszút Franciaországba) az mp3 lejátszómban a Daft Punk Tron-filmzenéjét hallgattam és megvilágosodtam: nemcsak hogy újra kell hangszerelnem a Turris-t, de ki kell bővítenem egy többtételes "szimfonikus művé". Ehhez segítség volt, hogy 2005 környékén egy online játék (a Földvadászat) traileréhez én írtam a zenét, ami szintén nagyzenekari hangzású volt és ezt is fel szerettem volna használni, hogy kiadhassam egy albumon (a Finale zenéje ez). Néhány dallamtöredék már megvolt korábbról, itt volt az ideje, hogy egységes hangszerelésben összefűzzem ezeket egy gondolatra, amely egy képzeletbeli elefántcsonttorony bemutatására törekszik. Az eredeti Turris Eburneusból lett a nyitótétel (Overture), kicsit lerövidült, majd ennek a dallamait bontogattam ki a többi tételben, az egyes címeket pedig a zeneirodalomban a tempó leírására használt jelzők (Largo, Allegretto, Vivace, Adagio) felhasználásával egészítettem ki.

Hardcore hallgatóknak most ide teszem az eredeti 1994-es verziót, kicsit szégyenlősen, meg minden, vegyétek figyelembe az akkori technikai és zenei tudásomat - 17 éves vagyok ekkor! - , just for fun! Néhol bántja a fület, néhol túl hangos, néhol egyszerűen pocsék:

Végül pedig álljon itt a 2011-es változat, meg a teljes, hattételes album!

Albumsoroló 11. - Life in the Drain - Stephen King után szabadon

Nemrég indított posztsorozatomban az eddig megjelent huszonegy albumom tükrében mutatom be, hogy mik voltak a zenei pályám állomásai, hogyan lettem Tangram valójában. A sorozat eddigi részeit itt tudod elolvasni.

Korábban az AURA EP kapcsán írtam, hogy a Nem jön szememre álom (angolul Insomnia) c. Stephen King-regény ihlette a zene megszületését. Amikor a Life in the Drain zenéi születtek, egy másik King-regény(folyam), a Setét Torony környékén kóricáltam. Megfogott ez a poszt-apokaliptikus világ, ez a misztikus jövőkép, ez a rétegesen elrendezett világkép, amelyet a regények megjelenítenek. A négy középhosszú track, amelyből a negyven perces album áll, mind a Torony történetéből merítkezik: a Devar-Tete nevű folyó, amely a Callákat szeli ketté, a földalatti komplexum, amelyben Mordred megszületik, illetve Discordia kastélya, mind a könyv egy-egy témáját dolgozza fel zenei formában, nem dallamos-ritmusos módon, hanem inkább hangulati elemekkel. 

Ennek a lemeznek a készítésekor használtam utoljára a Roland szintetizátoromat (micsoda kapcsolódás - a Setét Torony regények főhőse bizonyos Roland Deschain!). Most, hogy így jobban belegondolok, ez a világ több helyen is megihletett, legelső lemezem Gilead c. száma, vagy ugyaninnen a Union of the Three, illetve a Mos Quataer album Monorail c. trackje Blaine, a Mono hatására íródott, szóval mondhatjuk, hogy míg zeneileg a Tangerine Dream vagy Jean Michel Jarre, addig tematikailag Stephen King világa az, amely hatással volt rám a zenei pályám során. 

Alul meghallgatható az egész Life in the Drain, amelyet megjelenése óta 3 példányban vásároltak meg, ezzel a legrosszabbul teljesítő albumom, mondjuk eléggé elvont, úgyhogy nem hibáztatok senkit, ellenben az "életművem része", így mindenképp írnom kellett róla.

Tangram 2012

Ez az év igencsak szépen alakult a zenei pályám számára, ahhoz képest, hogy egy menedzsment nélküli hobbizenészként létezem. Lássuk, mi történt velem ebben az évben:

Azzal kezdődött, hogy a német elektronikus zenei díj, a Schallwelle jelöljei között vártam az újévet, mint legjobb külföldi előadó, aztán a több tucat jelölt közül tizedik helyen végeztem, ami nagyon megtisztelő.

A jelölés egyfajta "mellékhatásaként" a német SynGate kiadó felvette velem a kapcsolatot, hogy kedvet érezne a következő albumom kiadására. Márciusban megállapodtunk, hogy őszre egy vadonatúj albumot készítek, amit aztán CD formátumban is kiadnak.

Ezután megjelent a Singles 2005-2012 c. lemezem, amelyen korábban készült, különálló, nem egy koncepcióba tartozó zenéimet gyűjtöttem össze. A gyűjtemény nagyon szép sikereket ért el, a rajta található The Seven Letter World c. track lett az év egyik meglepetésszáma. 

A Carole Nickersonnal tavaly megkezdett együttműködésünk első dala, a Seeing Me májusban debütált a Petőfi rádión, ahol egészen novemberig átlag kétnaponta lejátszották. Ezután Lunar Vox néven készítettünk két dalt, az Under a Red Sky és a Give You Up címűeket, előbbihez videó is készült. További dalok is készülnek, egy vidámabb épp a végső simításokon esik át.

Nyáron Fejes Balázzsal egy zenei témájú podcastot indítottunk Abszolút Hallás címmel, ahol zenékről, zenészekről, ilyesmi témákról beszélgetünk (és ahol sosem reklámozom magam Tangramként). Egy kis szünet után decemberben újra készítünk műsorokat, immár 12 adáson vagyunk túl.

Szeptemberben hatalmas megtiszteltetés ért: a Tangerine Dream tagokból álló Loom az idei év legjobb szórakozóhelyének megválasztott A38-on két este is játszott és előzenekarukként engem választottak, hogy bemelegítsem a közönséget. Mindkét este egy-egy órát játszottam, amit a Duna TV rögzített, azonban nem tudom, hogy adásba mikor kerül, remélhetőleg hamarosan. 

Október utolsó napjaiban napvilágot látott a SynGate recordsnál a Layers c. albumom, amire nagyon büszke vagyok, egy változatos, mégis egységes album, ami két hét alatt a legjobban fogyó albumom lett, mind digitálisan, mind CD formában. A lemez borítóját még tavasszal raktam össze a villamoson a telefonom segítségével.

Ősszel Dancsó Péter, a (többek között) Budapest Timelapse-videók (és megannyi humoros filmkritika) készítője felkért, hogy vadonatúj kisfilmjéhez készítsek kísérőzenét. Ezt a zenét direkt a képekhez komponáltam, így kipróbálhattam magam a "filmzene-iparban" is. A videó egy hét alatt meghaladta a 10000 megtekintést.

Karácsony előestéjén kiderült, hogy a Schallwelle díjra idén is jelölnek, legjobb külföldi előadó és legjobb külföldi lemez kategóriában, ez utóbbira a Layers és a Mindwaves albumomat jelölték, remélem egy (minimum) tizedik helyre idén is jó leszek, bár már maga a jelölés is fantasztikus.

Végül, amikor ezeket a sorokat írom, a német Radio Happy nevű online elektronikus zenei rádióban éppen a 2012-es év TOP 20 elektronikus zenéit játszák, a hallgatók szavazatai alapján a The Seven Letter World c. trackem a 9. helyen végzett, nagyon lelkesítő!

Köszönöm mindenkinek, aki a nagyon szűk hazai ambient-közönség soraiból támogatta a Tangram nevű projektemet, ez az egész év a hallgatók és lelkes "rajongók" nélkül nem jöhetett volna létre!

És mi lesz a jövő évben? Legyen ez szó szerint a jövő zenéje!

A Samson G-Track mikrofon helyes használata

A Samson G-Track mikrofonom kb. fél éve van meg, de a helyes használatára csak a napokban jöttem rá. Tudom, epikus fail, de most mindenki számára hasznos tipp következik:

Diptic.jpg

Amikor szemből vettem fel a hangot, akkor nagyon nagyon rossz minőségben készült a felvétel. Viszont a helyes tartással (amikor szemből beszélünk az amúgy egészen jól látható membránba), akkor olyan halk suttogást is tökéletesen fel lehet venni, hogy belesajdul az ember hallójárata.

Tangram újra a Schallwelle jelöltjei között

A német elektronikus zenei díj, a Schallwelle Preis szervezői idén ismét két kategóriában is jelöltek: a "legjobb külföldi előadó" és a "legjobb külföldi lemez" díjra. Tavaly összesítettben a tizedik helyezést kaptam, ami nagyon nagy eredmény (a Layers lemezszerződésem gyakorlatilag ennek köszönhető). Ezúttal két albumom, az idén megjelent "Layers" és a régebbi megjelenésű "Mindwaves" került bele a kalapba. 

A korábbi években olyan előadók kaptak díjat, mint Wolfram der Spyra, Tangerine Dream vagy Klaus Schulze.

Az idei jelöltek között Brian Eno, Jerome Froese és a Loom is megtalálható. Ezúttal még egy magyar előadó, Weldroid is jelölhető. 

A közönség szavazataira is számítanak a szervezők, a szavazatok 50%-ban számítanak bele a zsűri döntésébe. A közönségszavazatokat január 31-ig várják, a következő két weboldalon: legjobb külföldi előadó illetve legjobb külföldi album

A díj nem jár pénzjutalommal, csupán szakmai presztízst jelent. Köszönöm, ha munkámat szavazatoddal te is támogatod (mindegyik kategóriában 3-3 szavazatot lehet leadni, így Weldroidot is támogasd, ha tudod)!