TEPIJOURNAL

Nemrég indított posztsorozatomban az eddig megjelent huszonegy albumom tükrében mutatom be, hogy mik voltak a zenei pályám állomásai, hogyan lettem Tangram valójában. A sorozat eddigi részeit itt tudod elolvasni.

Korábban az AURA EP kapcsán írtam, hogy a Nem jön szememre álom (angolul Insomnia) c. Stephen King-regény ihlette a zene megszületését. Amikor a Life in the Drain zenéi születtek, egy másik King-regény(folyam), a Setét Torony környékén kóricáltam. Megfogott ez a poszt-apokaliptikus világ, ez a misztikus jövőkép, ez a rétegesen elrendezett világkép, amelyet a regények megjelenítenek. A négy középhosszú track, amelyből a negyven perces album áll, mind a Torony történetéből merítkezik: a Devar-Tete nevű folyó, amely a Callákat szeli ketté, a földalatti komplexum, amelyben Mordred megszületik, illetve Discordia kastélya, mind a könyv egy-egy témáját dolgozza fel zenei formában, nem dallamos-ritmusos módon, hanem inkább hangulati elemekkel. 

Ennek a lemeznek a készítésekor használtam utoljára a Roland szintetizátoromat (micsoda kapcsolódás - a Setét Torony regények főhőse bizonyos Roland Deschain!). Most, hogy így jobban belegondolok, ez a világ több helyen is megihletett, legelső lemezem Gilead c. száma, vagy ugyaninnen a Union of the Three, illetve a Mos Quataer album Monorail c. trackje Blaine, a Mono hatására íródott, szóval mondhatjuk, hogy míg zeneileg a Tangerine Dream vagy Jean Michel Jarre, addig tematikailag Stephen King világa az, amely hatással volt rám a zenei pályám során. 

Alul meghallgatható az egész Life in the Drain, amelyet megjelenése óta 3 példányban vásároltak meg, ezzel a legrosszabbul teljesítő albumom, mondjuk eléggé elvont, úgyhogy nem hibáztatok senkit, ellenben az "életművem része", így mindenképp írnom kellett róla.